Végre élvezhetnénk a nagy sétákat, erre szinte egész délután esik az eső… ezt nem hiszem el! Röpke időszakokra azért kimerészkedtünk, eredmény: fél óra bogáncs kiszedés a bundiból, láb-, és alvázmosás..., szárítás, fésülködés… utána kis takarítás, hogy teljes legyen a nap: hogy is gondolhattam volna, hogy majd az én kuttyom nem cipeli haza a kis ajándékcsomagját?! nem is értem… hmmm… :))
Addig is (a napsütésig – ha lesz még egyáltalán) egy-két benti kép:
’Dolgozok a gazdival’
Természetesen saját maga fészkelte be magát a lábamhoz, saját akarata és elképzelése van dolgokról… ’majd ő tudja!’
Nem is ő lenne! Pillanatkép: ezerrel tépi (az nem kifejezés: öli!!!) a papucsomat a fekhelyén… ami természetesen már cafatokban van… kéne kérni egy újat a Mikulástól (remélem férjemuram olvassa :P ;)
