Szombatra nagyon jó időt ígértek: gyönyörű napsütést, 28-30 fokot… nem volt szívem magammal hurcolni a rosszcsontot Debrecenbe, viszont ahhoz sincs hozzászokva, hogy egész nap, reggeltől késő estig egyedül legyen, és ne sétáljon legalább 4x-5x egy nap.
Dorel gazdija Rita felajánlotta, hogy vigyem át hozzájuk, biztosan nagyon jól fogják magukat érezni, hiszen imádják egymás társaságát. Olyanok mint Stan és Pan. :)
Így hát szombat hajnalban fél 5-kor ki az ágyból… pár korty kávé – máskülönben sehová! Marcit is alig bírtam kihúzni az ágyból. Fél szemét (azt is félig) kinyitva konstatálta, hogy „ez sem normális, mit csinál ez itt ilyen korán?” Szólongattam… semmi. Kiáltottam, hogy séta… semmi… Kinyitottam az ajtót, hátha a kulcs zörgésére ugrik… még mindig semmi… így hát kénytelen voltam szó szerint kihúzni az ágyából, ölbe venni a többi cuccával együtt, hogy végre elindulhassunk Dorelékhez.
Az utcán következett a könyörgés… menjünk már Marci, gyere… gyere… haladjunk… gyerünk… ne szimatolj mindent végig… megyünk a haverhoz Dorelhez… gyere… futás!... szedd a lábad… Végre 10 perc alatt sikerült megtennünk a mindössze három háznyi távolságot. Azután kutty be az udvarba! :) Onnantól kezdve telefonon kaptam értesítőket rosszcsont kutyám ténykedéseiről. Valami ilyesmik voltak:
’Amióta itt van, folyton pörög’, ’Hol vannak az elemek, te már tudod?’ ’Hol lehet kikapcsolni?’, Még mindig játszanak’, ’Végre alszik … várj, mégsem!’, ’Milyen energia van ebben a kutyában!’…. és estefelé: ’Dorel már nem bírja, de azért még mindig felkel, és megy utána’, ’Nem adom vissza!’, (itt jött egy kis alkudozás…) ’Nem, nem adom vissza!’ :)
Végül este egy kis vásárfiával sikerült kiváltanom az ördögfiókámat. Nagyon jól érezte magát, és annak ellenére, hogy mindkettő pasi egyáltalán nem bántják egymást. Bár, már kiskoruk óta ismerik egymást, szinte minden nap találkoznak, együtt játszanak. Egymás üdvözlése úgy történik, hogy mindkettő feneke az égbe, fejük a földön, és nyalakodnak. Azután hanyatt vetik magukat, és egymás fülét, orrát rágcsálják, hízelegnek egymásnak… egyszer videóra kellene venni, eszméletlen látvány! :)
Rita elmesélése szerint reggel versenyt ettek a saját kajájukból, azután egész nap nem volt megállás. Marci loholt a bogarak, madarak után, botot rágcsált, őrizte Ritáék háza táját, és a nagy melegben egy kis vizes bulit is rendeztek :)
Persze én jöttem ki legrosszabbul a dologból, mert én hoztam haza, és szó szerint meg volt sértődve rám, hogy elhozom a havertól, onnan ahol OLYAN JÓL ÉREZTE MAGÁT!
Amint hazaértünk úgy elfáradt, hogy semmire nem volt képes, azon kívül hogy kidőlt, és aludt. Csak szuszogott, és semmilyen zajra nem ébredt fel! :) :) :)
