Ma délelőtt Marcoval kinéztünk a budapesti CACIB-ra. Nagyon vártam már ezt a napot! Kicsit izgultam, hogy Marci hogyan fogadja majd a nagyváros nyüzsgését, hiszen nem mindennap sétálunk vele a körúton, és legutóbbi városligeti kirándulásunk is „menekülésbe” torkollott a kerepelő gólyalábasok miatt… :) Bár nagyon jól szocializált kutya, imádja ha jövünk-megyünk, imád ismerkedni – ahová csak lehet viszem magammal – de hát ilyen városi mumust még ő sem látott!

Mumusok márpedig mindenütt vannak… a bejáratnál  egy „nagyon kedves úriember” tartotta fel a sort, akire mi is „kifinomult stílusa” miatt lettünk figyelmesek. Egyik kezében kutya, a másikban a ’csaja’, csak éppen az oltási könyv hiányzik! Márpedig anélkül sehová! Kellemesen csalódtam, amikor több férfi a munkáját végző bácsi védelmébe állt, és elhajtották a jómadarat!

Végre bejutottunk! Gyorsan megvettük a jegyeket, és próbáltuk begyűjteni az ismerősöket! Nagyon meleg volt, a kutyák is csak lihegtek, volt amelyiküknek vizes rongy lett a fejére téve, és úgy közlekedett. :) Szerencsére találtunk egy árnyékos helyet, ahol még láttunk is valamit a felvezetésekből.

Szurkoltunk az ismerős kuttyoknak, és gazdiiknak, és néha csak kapkodtuk a fejünket a bírói döntésen…

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, jó volt találkozni és beszélgetni az ismerősökkel, és Marcinak nagyon ízlettek Móni szendvics darabkái :)

Arthur

Marci pedig a lelkes nézőközönség táborában: