Pontosan két héttel ezelőtt vettük elő a bőröndöket, pakoltunk össze, és indultunk el a Balcsira…
Most pedig már itthon ülök a számítógép előtt, holnap munkanap, és a kutyám magába van zuhanva (vagy csak borzasztóan fáradt) amiért hazajöttünk.
Meg tudom érteni, mert nagyon jó élete volt az elmúlt két hétben. Rosszul fogalmazok: mindig is nagyon jó élete volt, csak most az eddiginél is jobb! :) Egyik ismerősöm is mindig mondja: „úgy szeretnék kutya lenni nálad, vagy saját magamnál..” :)))
A Balcsin a nyaralónál egész álló nap kint rohangált a kertben, rigókra vadászott, a kerítésnél mindenkivel ismerkedett, sőt egyszer az utcáról kellett visszahozni a fiatalurat, mert kiszökött egy tacsihoz… rengeteget sétáltunk, nagyon igényelte, olyannyira, hogy nem volt hajlandó a második nap elteltével elvégezni a dolgát kerten belül! Amire viszont az Istenért sem lehetett rávenni még 30 fokos melegben sem, az az, hogy vízbe menjen! Egyszer beledugta az orrát a Balatonba, belenyalt egyet-kettőt, és amikor a lábával is meggyőződött arról, hogy ez bizony víz – még hozzá nem is kicsi -, hátat fordított és elvonult, köszöni szépen, ő ebből nem kér!
Pár napra elutaztunk Feri szüleihez is Debrecenbe, de oda nem vittük magunkkal Marcit, előtte leadtuk anyuékhoz Letenyére. A szívem szakadt meg, mert soha nem voltam egy napnál többet külön a kis rosszcsonttól. Egy nap nem is tudom hányszor hívtam anyut, hogy mi van vele, mit csinál..? Persze neki így volt a legjobb, nem hurcoltuk keresztül egy boxban az országon, és övé lehetett az a hatalmas kert! :) Olyan jól érezte magát, hogy szerintem eszébe se jutottunk ;) A harmadik nap már jöttünk is vissza, nagy-nagy boldogság volt újra találkozni! :))
Innentől kezdve minden nap macskavadászatot tartott ( a cicák mindig épségben kijutottak a kertből! ) Volt, hogy a kiskertben fennakadt a kis hülye a hálóra, amire a borsó fut (vagyis most már csak futott) úgy szedte az apró kis lábait, és ő annyira igyekezett zsákmányt szerezni, hogy egy idő után teljesen kidőlt: egymás után többször is megpróbált felállni, de a „kis” feneke mindig visszahúzta, inni is ülve ivott. :))))) a nyelve szinte a földig ért..
A sok hancúrt követően tegnap meglepetésszerűen beállítottam őt a zuhanyzóba, (már nagyon –nagyon …. mocskos volt!) és könnymentes babasamponnal megfürödtünk... méghozzá olyannal, amitől eper illatú csíkot húzott maga után :))) nagyon fincsi! :)
Ma este még találkozott a spanjával is Dorellel, sokáig nem látták egymást, kis játék után pedig most már a lábamnál alszik, ki kell pihenni ezt a rengeteg élményt!…
… a többi képpel még tartozni fogok, valamiért most nagyon lassan megy a képfeltöltés…
