Megérkeztek hozzánk a varjak: Marci is felfigyelt rájuk. Reggel alig bírtam magam után vonszolni, mert megállt, rájuk csodálkozott, követte őket a szemével az égen, és leült bámulni őket amint a fa tetején hintáznak a szélben. Marci csak tekergette a fejét, hol rám nézett, hol rájuk: mint aki azt kérdezné: "te figyelj csak, ugyan, mik ezek?" Aztán valami megzavarta őket, Marci pedig uzsgyi, utánuk! Csak úgy repültem a póráz után! Egyszerűen nem fért a kis fejébe, hogy hiába kajtat utánuk, soha nem fog elkapni egyet sem, hacsak meg nem tanul repülni. :))))
A tegnapi esőből maradt még néhány pocsolya, amibe soha nem menne bele, mert kényes őuraságának vizes lenne a lába! Így hát ha nem tudja kikerülni, akkor tanakodik egy kicsit a pocsolya előtt, nyújtogatja a lábát, és hopp, átugorja inkább. Aztán ha egy csepp víz is éri őkelmét, gyorsan megrázza magát. :)
Most hogy kisütött kicsit a nap, ki is feküdt napozni az erkélyre- nagyon szereti süttetni a hasát! Viszont mindent utál ami vizes, nyirkos és hideg! Nem bírja elviselni az esős sétákat: 10 másodpercenként rázza magát, és szinte lábújhegyen jár a vizes járdán. :)
