Marco babám sajnos megint gallérban tölti mindennapjait, ugyanis tegnap ismét kisebb beavatkozáson esett túl. Az a nagy harci helyzet, hogy az ivartalanítást követően a seb gyönyörűen begyógyult, (semmi perc alatt), igen ám, de az alsó réteg varrat egy hét múlva elkezdett "kilökődni", ami azt jelenti, hogy nem fogadta be a szervezete. Egy piros borsó nagyságú dudor keletkezett a varrat szélén, ami be is gyulladt. Kétszer kaptunk antibiotikumos injekciót, pár napra úgy nézett ki meg is oldódik a probléma, de tegnap reggel arra keltem, hogy a dudor nagyobb lett, és megtelt vérrel... :( Így irány a doki!

Azonnal megkapta a bódítást, és megnyitották a sebet. Mélyen ki lett tisztítva, és 5 napos antibiotikumos kúrára lettünk kiírva. Akkora bogyókat kapott, hogy még szerintem nekem is nehezemre esne lenyelni! Bíztam benne, hogy mi is hamar túl leszünk az ivartalanításon, de szegénykém nem akarta azt az alsó varratot, és úgy döntött: kilöki! :(

Muszáj rajta tartanom a gallért, mert ahogy leveszem, az lenne az első dolga, hogy hátra fordul a sebhez. (ráadásul most dupla akkorát kapott mint előzőleg :( ) Anyukám csak annyit mondott: olyan szegény mint egy űrkutya! Csak a sétáknál veszem le róla, mert akkor egészen mással van elfoglalva, örül, hogy kint lehet, és mindenkire vigyorog! :) Az energiáink pedig csak gyűlnek, gyűlnek..., mert nem merem kivinni most a rétre sem, nehogy felsértse magát valamivel.

Nagyon sajnálom szegényt, bár a kedve mit sem változott! Játékos, és mindennek örül! :) Eleinte nem tetszett neki a gallér, ezért azt is olyan fejhangon teszem rá, mintha ez valami jutalom lenne! :)) Remélem ezzel most végleg megoldódnak a dolgok!!!!!!