Tegnap rendkívül mozgalmas napunk volt, éppen bevásároló körútra indultunk, amikor az utcán észrevettünk az autóból egy westie szökevényt. Egész nap nálunk vendégeskedett, így utólag már viccelődöm rajta. :) Marco is befogadta az új lakótársat, igaz miután este "megkínozta" őt az állatorovos a varratszedéssel, már kicsit bedurcázott, és az esti játék során kezdett féltékenykedni: csak úgy nyomult hozzánk, mintha mindenben ő akart volna az első lenni. Furakodott a labdáért, és elsőnek rohant enni - inni :) Amúgy nagyon jól megvoltak, ők is sokat birkóztak, Brúnó - így hívtuk a kis szökevényt - a rangidős, meg szerette volna mutatni, hogy igenis ő lesz nálunk a főnök, Marci eleinte hagyta, aztán inkább jobbnak látta kitérni előle. :))) Estére viszont egész jól összecsiszolódtak!
A teljes történetünket itt elolvashatjátok, ide már feltettem: http://www.tapfutar.hu/hir/1031.html
Remélem a gazdik most már nagyon fognak vigyázni a kutyusra! :) Rossz belegondolni, ha olyanok szedik fel őt, akik nem szólnak senkinek, vagy továbbadják. Sajnos nem ritka az ilyesmi sem! :(((
Ő 'Brúnó', vagyis mint utólag kiderült, Tomi: 
Orvostól hazaérve: 
Közvetlenül a gazdik megérkezése előtt, már elég felfokozott állapotban és hangulatban :) 
Brúnó estére teljesen feloldódott, westie módra hanyatt vetődött, és hagyta, hogy kényeztessük :)) 
Hogy teljes legyen a napunk, este 6-ra rohantunk az állatorvoshoz, varratszedésre. Két kutyával a kezemben - mert ugye Brúnót is vittük magunkkal - ácsorogtunk kint az utcán: Marci nem bírt magával, így inkább nem vittem be a többi kutya és cica közé, és én sem szeretem az ekkora tumultust. (annak meg semmi értelme, hogy ott ráncigáljam a kutyákat, mert nem bírnak megmaradni a fenekükön) Először Marcit tettük fel a vizsgálóra.......... és borzasztó élménnyel távozhatott onnan. Hárman fogtuk, a végén már tiszta erőmből szorítani kellett a kutyát, hogy ki tudják venni a varratokat. Vagy nagyon érzékeny volt még neki a seb, vagy óriási hisztit vágott le, mindenesetre próbáltam közben nyugtatgatni, nem túl sok sikerrel. Nagyon sajnáltam szegényt, de az járt a fejembe, hogy ha minél erősebben lefogom, annál hamarabb lesz túl az egészen.
Ezután Brúnó következett, próbáltuk megállapítani az életkorát, megnézték a fogait, fülét... 5-6 év körül saccolta az állatorvos is. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban, és ha már ott vagyunk, mégegyszer megnéztük hátha találunk benne chipet, de sajnos nem volt. Brúnó remegett mint a nyárfalevél fent az asztalon, de nem is csodálom, a helyében én is be lettem volna tojva, ha végighallgatom és végignézem újdonsült barátom varratszedését.
Hát így telt a vasárnapunk, de a nap végére mindenki megnyugodhatott: a gazdik megtalálták kutyájukat, mi is, hogy őket megtaláltuk, és Marcival kapcsolatban is, hogy túl vagyunk végleg az ivartalanítás gyötrelmein!!!!!!! :)))
