Marco Polo

Sikerekben és örömökben gazdag Boldog Új

Esztendőt kívánunk

minden Marco Polo blog olvasónak! :)

Kicsit nosztalgiáztam Marci régi fényképeit nézegetve, és arra jutottam, hogy felteszek ide is párat belőlük. Elég nehéz volt szemezgetni, hiszen amióta nálunk lóbálja apró csülkeit, több ezer kép készült róla. Rengeteg kedvencem van, nagyon jó volt őket visszanézni! Némelyiktől röhögőgörcs kapott el: volt időszak, amikor mindenre hasonlított, csak nem westiere. :)))

Egy tenyérnyi csöppség! :) de rég' volt! :)

Azóta is imád így aludni! Főleg, ha mindemellett a gazdi simizi a sok finomsággal megtömött pocakot! :)

Az örök kedvenc :) Imádom ezt a képet..- 3 hónapos volt!

A bújócskával és fogócskával azóta sem hagyott fel! :) Ilyenkor úgy szalad, mintha rakéta lenne! :D De úgy is néz ki: a kis fejét az ég felé szegezi, a fenekét pedig maga alá húzza, (óriási vigyorral a fején), hogy még véletlenül se kaphassam el. :D Egyszerűen élvezi!

Itt még befért a kis segge az alsó polcra... azóta meg!!! :)

Hát ez valami fenomenális! ;) Róka a Vukkból, csak kihipózva :D Itt még nem volt fél éves, de úgy látom a fülragasztáson már túl voltunk :)))

... hasonló kaliberű, ráadásul első kozmi előtti :D

Tavaly télen: mindenbe dörgölőzködünk azóta is...

Érdekes, hogy rá három hónapra, már így nézett ki:

És végül ilyen legényt sikerült belőle faragnunk :)))))

Érdekes volt visszanézni a régi fotókat, nagyon sokat változott Marci. És nem csak külsőleg! A kis idióta de kedves, közben rosszcsont, dagi kölyökből, vézna, makacs, akaratos, kezem-lábam-hosszú kamasz lett, és lám lassan kezd benőni a feje lágya. Néha bújós (amikor álmos), néha kemény férfi, néha pedig komolytalan játékos kisgyerek... minden nap, és minden napszakban más és más. Ezt szeretem benne. Tud vigyorogni, propellerszerűen rázni a fenekét. Mindenkit szeret, és mindenki szereti. :) Imád  nagyokat sétálni a haverral, kirándulni, utazni, és a réten átásni Kínába :)) Ha kell akkor nyugodtan magára lehet hagyni, vagy modellt áll a tápfutár cikkeihez... Egyszóval egyben vagyunk... mint a borsó meg a héja... ;)

...nagyjából így foglalható össze egy átlagos nap Marco életében. Most, hogy végre szabin vagyunk, ez hatványozottan igaz. :) És hogy még fényképezőgépem is van, ez hab a tortán! :)))

'Nagyon jó pihenni a ruhaszárító alatt'

 'Vajon mi lehet benne?'

 'Most jöttem a rétről! :))))))'

A nap végén maga mellé cibálta a mackóját az ágyába...

Már nagyon régen jártam itt, de sajnos se időm nem volt az Ünnepek előtt, sem pedig fényképezőgépem. A Jézuska viszont karácsonyra meglepett egy fotómasinával, így most már sok-sok képeket is tudtam hozni Marciról. :)

Szegénykémre mostanában nagyon rájár a rúd, az ünnepek előtti nagy hóesésben, és mínuszokban torokgyulladást kapott. A nagy havat borzasztóan élvezte, egyik este kimentünk több kutyussal a hóesésbe szaladgálni. Tolták maguk előtt a havat, nagyokat hemperegtek és ugráltak benne. Csak azt sajnálom, hogy akkor és ott nem tudtam megörökíteni őket. Mi is rengeteget rohantunk és játszottunk velük, meg is lett az eredménye, már ketten szipogunk itthon Marcoval. A torokgyulladásra sajnos antibiotikumos kúrát kapott a lurkó, az első két nap két-két injekciót is: egy köhögéscsillapítót, és egy antibiotikumot. Harmadnaptól kezdve pedig gyógyszer formájában kell adagolnom neki.

Most már nagyon utál a dokihoz járni, eleinte az oltások korszakában még talán el is viselte. Azóta, hogy rájött: ott szinte mindig megszúrják őt, nagyon utál bemenni, betámaszt mind a négy lábával így kénytelen vagyok felvenni, mert amire bekönyörögném a rendelőbe, lemenne a nap. Most már viszont jobban van, nem köhög, csak tiszta takonypóc! Az orvosság ellen semmi kifogása, szépen lenyeli. (bár egyszer megtaláltam egyet a szobában, miután azt hittem régen lenyelte) Ki tudja még hány kapszula hever az ágy alatt, vagy a virágosládában. :) Most már kértem probiotikumot is neki, nagyon féltem, hogy a sok antibiotikumnak mellékhatása lesz. Danone Activiával és a probiotikumos pasztával védjük a kis bélbolyhait :) A kedve szerncsére a régi, még most sem zavarja és gátolja semmilyen játékban, hancúrban az, hogy egyfolytában folyik az orra. Néha szipog, de aztán rohan tovább! Nem hittem volna, hogy ennyi havat evett, és ide jutunk... Mindenesetre ő ezerrel élvezi a kényeztetést! :)

Karácsonykor is nagy meglepetésben volt része, KONG játékot és egy plüss macit kapott ajándékba! Telitalálat volt mindkettő, a KONG-ot egyfolytában csócsálja, dobálja, és nagyon tetszik neki ahogyan pattog, ő pedig szalad utána! Amikor pedig megtöltöttem neki sajttal, hát az valami fenomenális élmény volt! :) A Mackó pedig majdnem akkora mint ő, vele alszik, hurcolja magával egyik szobából a másikba, néha megcibálja... szegény ilyenkor tocsog a nyáltól. :)) Egy kabátkát is kapott Őurasága, bár ezt már karácsony előtt megkapta, nehogy mégjobban megfázzon a kis feneke a mínuszokban. Nagyon vagány benne, terepszínű, és kapucnija is van. Hát Marcinak bejött a karácsony! :)
Most, hogy szabin vagyunk, még többet tudunk vele foglalkozni, nagyon kis hálás is érte, folyton figyel és les minket, mikor mondjuk végre ismét azt, hogy: SÉTA! :)) Ilyenkor nagy izgalomba jön, követ bennünket bárhová is megyünk még a lakásban. Most, hogy felszáradt a talaj, kimentünk a rétre is. Egy-két nyuszival is találkoztunk, persze Marci olyan kis bamba, hogy nem vette észre őket, mindig háttal állt nekik. Hiába mutogattam, hogy kergesse meg! :D Hát majd talán legközelebb! Már azt hittem soha nem tudom lefárasztani, mert a nagy rohangálást, fürdetést, szárítást követően még mindig úgy viselkedett mint egy bakkecske. Hát nem volt mit tenni, elővettük a játékokat, dobáltuk a kongot, bírkóztunk is kicsit, amikor végre leült, kezdett lecsukódni a szeme.. kicsit még rágcsálta a KONG-ját, aztán végre eldőlt. 

Persze ez tartott fél óráig :D mert most ismét itt mászkál, néz rám nagy szemekkel, hogy akkor most már megyünk ki újra, ugye? :D

Ezek a képek karácsonykor készültek Marci fiamról.

A karácsonyfa mellett, és az ajándékok között:

 Marci mint egy bűbáj :))

Anyuval:

Itt pedig elaludt az újdonsült Mackójával a karácsonyfa mellett :)

Tóth Mónikának (McMonique Kennel) köszönjük szépen az alábbi fotókat, melyeket legutóbbi kozmetikánk alkalmával készített rólunk!

"Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."

A múlt hétvégét Letenyén töltöttük, gyorsan ki is használtam a lehetőséget: kölcsönvettem anyuék fényképezőgépét, és készítettem pár fotót Marcoról. Nagyon jó időnk volt: szép napsütés, sokat futkározott a kertben, végigszimatolt mindent, és apportíroztunk is kicsit. Úgy szaladt a labda után, mint egy kis nyuszi.

A gyulladás - nem szeretném elkiabálni - de úgy tűnik végérvényesen elmúlt, vége az antibiotikum kúrának is. :)

Marci hétvégéje képekben: 

Marco babám sajnos megint gallérban tölti mindennapjait, ugyanis tegnap ismét kisebb beavatkozáson esett túl. Az a nagy harci helyzet, hogy az ivartalanítást követően a seb gyönyörűen begyógyult, (semmi perc alatt), igen ám, de az alsó réteg varrat egy hét múlva elkezdett "kilökődni", ami azt jelenti, hogy nem fogadta be a szervezete. Egy piros borsó nagyságú dudor keletkezett a varrat szélén, ami be is gyulladt. Kétszer kaptunk antibiotikumos injekciót, pár napra úgy nézett ki meg is oldódik a probléma, de tegnap reggel arra keltem, hogy a dudor nagyobb lett, és megtelt vérrel... :( Így irány a doki!

Azonnal megkapta a bódítást, és megnyitották a sebet. Mélyen ki lett tisztítva, és 5 napos antibiotikumos kúrára lettünk kiírva. Akkora bogyókat kapott, hogy még szerintem nekem is nehezemre esne lenyelni! Bíztam benne, hogy mi is hamar túl leszünk az ivartalanításon, de szegénykém nem akarta azt az alsó varratot, és úgy döntött: kilöki! :(

Muszáj rajta tartanom a gallért, mert ahogy leveszem, az lenne az első dolga, hogy hátra fordul a sebhez. (ráadásul most dupla akkorát kapott mint előzőleg :( ) Anyukám csak annyit mondott: olyan szegény mint egy űrkutya! Csak a sétáknál veszem le róla, mert akkor egészen mással van elfoglalva, örül, hogy kint lehet, és mindenkire vigyorog! :) Az energiáink pedig csak gyűlnek, gyűlnek..., mert nem merem kivinni most a rétre sem, nehogy felsértse magát valamivel.

Nagyon sajnálom szegényt, bár a kedve mit sem változott! Játékos, és mindennek örül! :) Eleinte nem tetszett neki a gallér, ezért azt is olyan fejhangon teszem rá, mintha ez valami jutalom lenne! :)) Remélem ezzel most végleg megoldódnak a dolgok!!!!!!

http://www.tapfutar.hu/hir/1053.html

Megérkeztek hozzánk a varjak: Marci is felfigyelt rájuk. Reggel alig bírtam magam után vonszolni, mert megállt, rájuk csodálkozott, követte őket a szemével az égen, és leült bámulni őket amint a fa tetején hintáznak a szélben. Marci csak tekergette a fejét, hol rám nézett, hol rájuk: mint aki azt kérdezné: "te figyelj csak, ugyan, mik ezek?" Aztán valami megzavarta őket, Marci pedig uzsgyi, utánuk! Csak úgy repültem a póráz után! Egyszerűen nem fért a kis fejébe, hogy hiába kajtat utánuk, soha nem fog elkapni egyet sem, hacsak meg nem tanul repülni. :))))

A tegnapi esőből maradt még néhány pocsolya, amibe soha nem menne bele, mert kényes őuraságának vizes lenne a lába! Így hát ha nem tudja kikerülni, akkor tanakodik egy kicsit a pocsolya előtt, nyújtogatja a lábát, és hopp, átugorja inkább. Aztán ha egy csepp víz is éri őkelmét, gyorsan megrázza magát. :)

Most hogy kisütött kicsit a nap, ki is feküdt napozni az erkélyre- nagyon szereti süttetni a hasát! Viszont mindent utál ami vizes, nyirkos és hideg! Nem bírja elviselni az esős sétákat: 10 másodpercenként rázza magát, és szinte lábújhegyen jár a vizes járdán. :)

Ma végleg meghalt a fényképezőgépem, így nem tudom mikor tudok Marcoról ismét képeket feltenni ide.

Ez még a múlt héten készült :) Marci baba ismét "beteg" volt, ugyanis a sebének a széle begyulladt sajnos, az alsó réteg varratot nem fogadta be a szervezete, ez próbált kilökődni. Kapott antibiotikumus szurit, én pedig kényeztettem a kis seggét :)

Most már szerencsére minden rendben, szépen gyógyul :) Mármint a seb, mert Marci kedélyállapota mit sem változott mindeközben! :))))))