Marco Polo

Tóth Mónikának köszönjük szépen a kozmetikát! :) 

Mint akit kicseréltek :))
Előtte:

... és utána :) 

Végre itt a hétvége, és ez azt is jelenti, hogy holnap kozmiba megyünk! Móni már lehet hogy meg sem ismeri Marcot, inkább hasonlít egy borzra mint egy kutyára - így különösen örülök, hogy végre eljutunk odáig, hogy megkozmetikáztassuk a gyereket.

Letenyén elég nyálkás idő van sajnos, de ez ma sem tántorított el bennünket egy kis kintléttől. Marcival amúgy sem lehet nagyon bírni idebent, mert folyton pörögne a lelkem.

Egy kis apportírozással, kergetőzéssel egyből le lehet szoktatni arról, hogy utána a lakásban nyaggasson minket egy kis játékért. Tegnap egész nap kint lehetett, szerencsére csak este eredt meg az eső. Olyan mocskos volt, hogy kénytelen voltam megint csap alá dugni a fejét. Legújabb szokása, hogy minden 'illatos' dologba beledörgöli magát, a legapróbb és legeldugodtabb helyeken lévő "kis csomagokat" is képes megtalálni 2 hektáron. Szörnyű! ... Persze utána nem tetszik neki, ha zuhany alá kell állnia: elkezd menekülni... Kár hogy ő nem érzi ilyenkor magát szörnyen büdösnek, könnyebb lenne mindenkinek!

A cserépkályha most nagy sláger, imád előtte feküdni, és felmelegedni. Ma mondtam is neki, hogy milyen jó dolga van egyeseknek: evés, alvás, játék... ebből áll ki minden napja! Nem mint a szemben lévő kutyus, akit kizártak az esőre, és ott vonyít szegény egész éjjel.... sajnálom, hogy az ilyenek ellen nem lehet mit tenni.

A sebünk már nagyon szépen begyógyult, alig látszik belőle valalmi, és hamarosan visszanő a bundija is :) Marci hormonháztartása szerintem kicsit felborult, férfiasabb mint valaha! :)))) Megvédi az utcán a lányokat, minden szagot felüljelöl, kapar, nyomul, pörög, játszik! Aminek én rendkívül örülök, mert bevallom kicsit féltem, hogy a műtét után le fog nyugodni, és nem lesz az a pajkos, játékos, hebrencs, aki eddig volt! :)))))

Szép hétvégét Mindenkinek! :)

Tegnap rendkívül mozgalmas napunk volt, éppen bevásároló körútra indultunk, amikor az utcán észrevettünk az autóból egy westie szökevényt. Egész nap nálunk vendégeskedett, így utólag már viccelődöm rajta. :) Marco is befogadta az új lakótársat, igaz miután este "megkínozta" őt az állatorovos a varratszedéssel, már kicsit bedurcázott, és az esti játék során kezdett féltékenykedni: csak úgy nyomult hozzánk, mintha mindenben ő akart volna az első lenni. Furakodott a labdáért, és elsőnek rohant enni - inni :) Amúgy nagyon jól megvoltak, ők is sokat birkóztak, Brúnó - így hívtuk a kis szökevényt - a rangidős, meg szerette volna mutatni, hogy igenis ő lesz nálunk a főnök, Marci eleinte hagyta, aztán inkább jobbnak látta kitérni előle. :))) Estére viszont egész jól összecsiszolódtak!

A teljes történetünket itt elolvashatjátok, ide már feltettem: http://www.tapfutar.hu/hir/1031.html

Remélem a gazdik most már nagyon fognak vigyázni a kutyusra! :) Rossz belegondolni, ha olyanok szedik fel őt, akik nem szólnak senkinek, vagy továbbadják. Sajnos nem ritka az ilyesmi sem! :(((

Ő 'Brúnó', vagyis mint utólag kiderült, Tomi:

Orvostól hazaérve:

Közvetlenül a gazdik megérkezése előtt, már elég felfokozott állapotban és hangulatban :)

Brúnó estére teljesen feloldódott, westie módra hanyatt vetődött, és hagyta, hogy kényeztessük :))

Hogy teljes legyen a napunk, este 6-ra rohantunk az állatorvoshoz, varratszedésre. Két kutyával a kezemben - mert ugye Brúnót is vittük magunkkal - ácsorogtunk kint az utcán: Marci nem bírt magával, így inkább nem vittem be a többi kutya és cica közé, és én sem szeretem az ekkora tumultust. (annak meg semmi értelme, hogy ott ráncigáljam a kutyákat, mert nem bírnak megmaradni a fenekükön) Először Marcit tettük fel a vizsgálóra.......... és borzasztó élménnyel távozhatott onnan. Hárman fogtuk, a végén már tiszta erőmből szorítani kellett a kutyát, hogy ki tudják venni a varratokat. Vagy nagyon érzékeny volt még neki a seb, vagy óriási hisztit vágott le, mindenesetre próbáltam közben nyugtatgatni, nem túl sok sikerrel. Nagyon sajnáltam szegényt, de az járt a fejembe, hogy ha minél erősebben lefogom, annál hamarabb lesz túl az egészen.

Ezután Brúnó következett, próbáltuk megállapítani az életkorát, megnézték a fogait, fülét... 5-6 év körül saccolta az állatorvos is. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban, és ha már ott vagyunk, mégegyszer megnéztük hátha találunk benne chipet, de sajnos nem volt. Brúnó remegett mint a nyárfalevél fent az asztalon, de nem is csodálom, a helyében én is be lettem volna tojva, ha végighallgatom és végignézem újdonsült barátom varratszedését. 

Hát így telt a vasárnapunk, de a nap végére mindenki megnyugodhatott: a gazdik megtalálták kutyájukat, mi is, hogy őket megtaláltuk, és Marcival kapcsolatban is, hogy túl vagyunk végleg az ivartalanítás gyötrelmein!!!!!!! :)))

Hozom is az ígért képeket. Az alábbi két órával a műtét után készült, amikor már fel tudott állni, és amikor már elkezdte volna nyalogatni a sebét, így fel kellett rá tennem a gallért. Nagyon zavart volt szegényem. :( Azért ilyen kis csapzott, mert a fél testét fertőtlenítették.

Másnap elvonult a legeldugodtabb sarokba. Délelőtt még nem érezte jól magát, ez látszott is rajta: nem találta a helyét sem.

Ma már újra a régi Marcim volt! :)))))) Nagyon gyorsan gyógyul :) a seb viszketésén kívül (és a galléron kívül) már semmi nem emlékeztet bennünket a műtét szörnyűségeire!

Az én kis hősöm!!! :)))

Tegnap este állatorvosnál jártunk, Marcot vittük ivartalanítani. Már régóta terveztem, hogy megcsináltatjuk a műtétet, a héten rá is szántam magam, hogy időpontot egyeztessek. Kedden mentünk, és már csütörtökre kaptunk is időpontot, így legalább nem tudtam túl sokat izgulni. Este 6-ra kellett menni, aznap nem ehetett, és 3-tól nem ihatott. Negyed 7-kor már meg is kapta az altatót. Rossz volt őt ilyen esetlenül látni, hiszen mindig pörög, folyton rohangál, mindig és mindenkinek csóvál!

Szerencsésen és hamar túl lettünk az egészen, ő szerintem csak annyit észlelt az egészből, hogy nagyon kába, és fogalma sincs, hogy mi történhetett vele? Viszonylag hamar magához tért, először csak a fejét tudta mozgatni, majd a műtétet követően másfél órával, szép lassan felállt. Kaptunk az orvosnál gallért, mert nincs bekötözve a seb. Persze amikor jött a felismerés, hogy valami hiányzik hátulról, rá is kellett tennem. Ettől akkora 'sokkot kapott' hogy úgy állt a szoba közepén, mint egy szobor! Úgy sajnáltam! A szívem szakadt meg, hogy mit tettem vele! De rájöttem, hogy ez a gallértól van, így hát levettem. Ezt a játékot játszottuk egész éjjel, mert ha nem volt rajta, öröm volt nézni, hogy jön-megy és jól van, de piszkálta volna a sebet is, amikor rajta volt, akkor pedig kővé dermedt, de legalább nem tudta nyalogatni a hátsóját. Próbáltam megmutatni neki, hogy ebben le is lehet ám ülni, sőt még aludni is lehet benne, de ő makacsan kitartott az állás mellett. Sehogy sem volt jó ezen az éjszakán: ha lekapcsoltam a villanyt és rajta volt a gallér - jött-ment, de mindennek nekiment. Ha levettem a gallért, akkor elkezdett aludni, de ahogy én is elbóbiskoltam, már arra riadtam, hogy nyalogat... (ruhácska kizárva, mindent leszed magáról!)

Szerencsére nem fájt neki nagyon a műtét helye, szerintem jobban zavarta őt a gallér, mert abban ő nem hall, nem lát, meg amúgy is, még pihenni sem tud.

Hihetetlen egyébként, hogy milyen gyorsan felgyógyulnak, percről percre jobban volt éjjel is. Már akkor amikor magához tért kiszúrt magának egy legyet amire csattogott egyet-kettőt, és tudtam hogy jól van, mert ezerrel csóválta a farkát ha szóltunk hozzá. Ma reggeltől délig rohangált a lakásban, és a minisprintek után gyorsan fenékre vágta magát, (lábait oldalra kicsapva) szerintem viszketett vagy húzódott neki a seb. Ma már egész nap rajta van a mumus, a gallér is, ügyesen megszokta: már alszik is benne! :) Sokat hallottam, hogy ilyenkor hánynak vagy hasmenésük van a kutyáknak, mi szerencsésen megúsztuk mindkettőt. Az étvágyunk is kitűnő :), még életemben nem láttam ennyire falni. Kicsit több vizet iszik mint általában, (jelentem ezt is megtanulta gallérral), semmiben nem akadályozza már! Olyan vele mint egy kis tank! :) Az utcán séta közben csak annyit lehet hátulról látni, hogy a nagy gallér jobbra-balra kileng, olyan mintha ő mozgatná be úgy a kis fejét :D

10 nap múlva kell visszamennünk varratszedésre!

...most pihenget, a napágyon talált magának kitűnő helyet :)

(holnap hozok képeket is a kis betegről)

"Ne szégyelld, ha szereted a kutyákat!
Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez,mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz.
Hazug próféták és otromba komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt és ezt mondják:
 "Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyájára pazarol! Önző, rideg fráter!" - ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó
szemű,fáradhatatlan barátodat,aki nem kér barátságáért mást és többet,mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngeség és önzés késztet az állatokat szeretni!
Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek.
 Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért, te sétálj csak nyugodtan kutyáddal.Jó társaságban maradsz,s Isten tudja ezt."

(Márai Sándor)

Péntek délután a barátnőmmel összecuccoltunk, nyakunkba vettük Marcit, és elindultunk a Balcsira kirándulni. Nagyon klassz időt fogtunk ki, végig napsütés, 20-24 fok! :) Balatonmárián aludtunk, onnan mentünk át Keszthelyre és Badacsonyba császkálni :)

Esti elfoglaltságok egyike a játék, most erről hoztam pár képet:

"Add már ide!"

"Azért sem engedem!"

A véreb: "Most már aztán nagyon begurulok!"

"Megszereztem!!! :)))"

"Hol van???! Nem látom!"

"Hát igen, a háttérben a cipőket én hajigáltam szét :))"

"Miért játszanak velem folyton 'Man in black'-est, nem értem...lassan megvakulok!" :))

"A gazdi mindig nagyon boldog, ha így elfáradok!"

"...elég hosszú volt a mai napom is..." :))

Ha épp nem sétál vagy rosszalkodik, akkor agilityző sztároknak szurkol a neten :)))) Nehogy egyszer arra jöjjek haza, hogy összeszedett valami nőcskét a társkeresőn, vagy megrendelt magának egy halom játékot :))

Most már muszáj lesz Móni felé vennünk az irányt, Marci akkora bundit növesztett az elmúlt két hónap alatt, hogy már nem csak neki, de nekem is kínkeserves a fésülködés... Marci már sikít, visít... hiába tartom rendben a bundiját két naponta. A tegnapi eső után pedig végképp' katasztrófa!

Íme, a séták utáni rituálé, a 'dörzsi', ami már vezényszóra is működik! :))))

...ezeken a képeken nagyon jól látszik, hogy mekkora bundit növesztettünk :)

Egyébként még mindig kamaszos és nyúlánk, újabb és újabb meglepő szokással! :)) Séták alkalmával a legújabb heppünk, hogy ha jön mögöttünk valaki 50 méterrel, leül, csóválja a farkát és képes megvárni. Persze ezt a műsorszámot csak reggel adja elő, amikor én is sietnék. De hát imádnivaló kis dög! :)